Gondolatok

ADVENT  2012

A Hit Éve

Idei adventünket éljük meg a Hit Évének meghívásában. Hitünk egy titka az Advent is. Éljük meg: mit jelent ez számunkra?

Az advent az Úr eljövetelének ideje: a Jézus-várás, a bűnbánat és a megújulás ideje. Advent=eljövet. Három „eljövetelre” gondolunk adventben: 1) hogyan várta 1800 éven át a zsidóság a Megváltó eljövetelét. És mennyire hálásnak kell lennünk, hogy Ő számunkra már eljött.. 2) Hogyan kell a keresztényeknek várnia karácsonyt: elsősorban azt, hogy Jézus megszülessék bennünk és köztünk. 3) Végül: Hogyan készülünk a végső eljövetelre: amikor Jézus végleg eljön: a világ végén.

 Az advent hív: Jézus el akar jönni lelkünkbe, közösségünkbe; és hív, hogy álljunk készen végső eljövetelére. Sajátosan adventi meghívás a szentgyónás is – a bűnbánat és megújulás szentsége, hogy jobban átadjunk magunkat Jézusnak; hogy eljöhessen lelkünkbe – hogy készen álljunk, bármikor is jön el: véglegesen.

Kegyelem szokott lenni ilyenkor: hogy több időt szakítunk a közös családi imákra, gyertyagyújtásra, házaspári beszélgetésre, hogy Jézus eljöhessen közénk. („Alkalmas idő” ez, egy megszakadt kapcsolat újraélesztésére, egy elmulasztott levél megírására, egy bántó szó megbocsátására is.)

Az adventi idők kegyelmei az erénygyakorlatok, és a lemondások is. Bevált elhatározások:

- a családi, adventi erénygyűjtő lap, adventi jótettek közös megbeszélése;

- hetente legalább egy hajnali (vagy hétköznapi) szentmise, szentséglátogatás;

- valamilyen napi önmegtagadás vállalása: pl. lemondás a TV-ről, számítógépről, az édességekről stb.;

- hetente egy konkrét elhatározás - a szeretet mindennapos tetteire.

1. hét – „Vigyázzatok, el ne nehezedjék szívetek… az evilági gondok között – írja a mai evangélium. – Virrasszatok és imádkozzatok, hogy megállhassatok az Emberfiának színe előtt”.

„Íme, kedveseim… Elmúlnak a mi napjaink, és sebesen közeledik a mi Urunknak gyönyörűséges adventje” (=eljövetele) – énekeljük minden adventi vasárnap. Az ősegyház- és általában a szentek életének meghatározó gondolata volt: „Jézus eljön!” Legyen e héten a mi örömünk is ez!

Mit jelent a virrasztás? Az ősegyház a nagy üldözések idején is ebben az örömben élt: Ő eljön. „Jöjj el Uram Jézus!” volt a kiáltásuk. (Ma a karizmatikus mozgalmak újították fel ezt az örömteli hívást.). Éljük át mi is: Jöjj el, el fogsz jönni, nincs mitől félnem: Te fogsz győzni. Akkor – mondja az evangélium: „Emeljétek fel fejeteket, mert megváltástok elérkezett!”

Az advent minden reggelén mondjam ki: „Jézus várlak! Kész akarok lenni, hogy ma eléd álljak!” A napi reggeli imában gondoljam át, hogyan is élnék, ha ma valóban sor kerülne a Vele való végső találkozásra! Gondoljak erre naponta többször: különösen nehezebb pillanataimban; az evilági gondok, nyomorúságok (és korunk sötétségei) közepette.

A havi ige is erre hív: „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek!”. Fogadjuk be ő szívünkbe, és várjuk végső eljövetelét. Éljünk a Vele való találkozás távlatában. (Adventi szentgyónásunk, hajnali miséink, a roráték ebben erősítsenek.)

Reggelente kérjem Jézust, hogy tudjak úgy köszönni embertársaimnak, hogy ezzel az Ő szeretetét adjam nekik.

2. hét – „Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”

Folytassuk előző hetünk elhatározásait: hogy a Jézussal való találkozás felé zarándokoljunk minden nap. És készítsük elő az Úr útját, hogy a mellettünk levők, a ránk bízottak is találkozhassanak vele. „Vesd le a gyászruhát és öltözz Isten dicsőségének díszébe! – hív az Olvasmány. – Tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját!”.

Készítsük elő az Úr útját e héten azzal, hogy minden reggeli imánkban, és napközben újra öltözzünk az Ő örömébe: hogy az Ő szeretetét, dicsőségének „koronáját” lássák rajtunk (ne pedig a fáradtság, a kedvetlenség gyászruháját).

Ha köszönünk, másokra mosolygunk, ezzel Jézus erejét és örömét közvetíthetjük számukra! A jézusi Erő átadására magunktól nem vagyunk képesek, főleg, ha szívünk „gyászruhában” van. De ha befogadjuk Őt, Ő hatalmat ad nekünk, hogy Isten Fiai legyünk, hogy Isten éljen bennünk, és képessé tesz arra, hogy továbbadjuk erejét: egy egyszerű köszönéssel, a szeretet egy tekintetével.

E héten napi önmegtagadásunkat, életünket ajánljuk fel Istennek szentelt és papi hivatásokért. Hogy legyenek, akik „főhivatásban” készítik az Úr útját a lelkek felé. Mekkora szükségük volna a pap nélküli községeknek, gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, szent papokra! Váljék életünk részévé, hogy imádkozunk hivatásokért és imádkozzunk gyermekeinkért, s a fiatalokért, hogy tudjanak igent mondani Jézus hívására, a Jézus által megálmodott hívatásukra.

3. hét – „Akinek két ruhája van, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek ennivalója van, ugyanígy tegyen” – hív a mai evangélium.

Szentatyánk újra és újra szól az emberiséghez: a világon sok száz millió ember éhezik, sokan halnak éhen. Miközben egyesek gazdagsága növekszik, a szegények száma nem csökken. „Az egyház (és a keresztény ember) éppúgy nem hanyagolhatja el a szeretetszolgálatot, mint a szentségeket és az Igét”. Ha szeretetből teszünk valamit, Isten jelenléte, kisugárzó ereje növekszik bennünk; akkor is, ha tettünket nem látja senki.

Fontos, hogy már gyermekeinket, s a fiatalokat a szegényekkel, rászorulókkal való törődésre, a szolidaritásra neveljük (Deus Caritas 30. pont). - E hetünkben készüljünk azzal karácsonyra, hogy nézzük át ruháinkat, kedves tárgyainkat – és gondoljuk meg, mit adhatnánk oda másoknak, a karitásznak, erdélyi, kárpátaljai rászorulóknak. Jézusnak adjuk mindezt, Őt öltöztetjük, Őt tápláljuk, hívjuk meg asztalunkhoz. – Ha még nem tettük meg: igazi karácsonyi kegyelem lehet saját magunk számára, ha elhatározzuk: akarunk egész életünk során adakozni a szegényeknek (és egyházunknak) pénzünkből. Újítsuk meg, amiről többször beszéltünk, hogy akiknek van ilyen (fiatalok?) a zsebpénzük 10%-ának ajánlják a szegényeknek, gyermekek maguk módján gyűjtsenek, megbeszélve ezt szüleikkel. A családok tarthatnak hetente egy böjtös, vagy krumplis napot, amelyen a megtakarított pénzt a szegények javára adják. Nagy lépést teszünk ezzel Isten felé; és lelkünk szabadsága felé. „És kincsetek lesz a mennyben”, mondja Jézus.

4. hét: Az angyali üdvözlet után "Mária útra kelt ..." (Lk 1,39)

Karácsony napjaihoz értünk. Máriában ott van a megtestesült Ige, s ő elmegy szolgálni. Keljek útra Máriaként. Vállaljam így, a bennem élő Jézussal, a karácsonyi szolgálatokat, Jézust vivő örömben! „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek!” Mária fogadta Őt be elsőként, de én is Mária nyomába léphetek.

Hogy általam is eljöjjön Jézus (=advent), bennem is megérezzék az Ige-Jézus jelenlétét.

Így készüljek a családban a karácsonyi ünnepekre. A sátán szent ünnepek alkalmával különösen is kísért. Ilyenkor kicsattanhatnak veszekedések… Te viszont „győzd le jóval a rosszat”. Még ha hibáztál is, - kezdj el újra szeretni, Jézus élhessen benned és élhessen köztetek: családodban.

Karácsony napjaiban Mária szolgáló szeretetével fordulhatunk a kórházban, öregotthonban levők, a rászorulók, betegek, magányosok - a "legkisebbek" – felé, akiket közösen látogatunk… Vagy keressünk más magányosokat, akiknek örömet szerezhetünk.

A világban uralkodó sötétségben a szeretet tetteivel lehet világosságot gyújtani - írja a pápai enciklika (39). Ez az igazi felkészülés arra, hogy Hitünk megújuljon, hogy Jézus megszülessék bennünk, embertársainkban és mai társadalmunkban. Így lesz igazi karácsonyunk.

 Tomka Ferenc atya

Adventi koszorú és a gyertyagyújtás a családban.

A gyertyagyújtás családi ünnepe többféle lehet. - Előkészület: Rakjunk rendet a szobában és az asztalon, ahová a koszorú kerül. Készítsük elő az imakönyveket, a Szentírást.

"A liturgia"  -

1. Ének. Például SZVU 2, 4, 9, 11, stb. (SZVU= énekeskönyvünk énekszámát jelzi).

             Bevezetőben a gyermekekkel néhány szót beszélgetünk az ének mondanivalójáról.

2. Szentírásolvasás. Választhatunk például a következő szakaszokból:

             Lk 1,26-38; 1,39-51;  3,1-6;  Mt 4,12-17;  5,1-12;  Rom 13,11-14;  Fil 4,4-7;  Iz 2,2-5;

             7,14-15;  11,1-5; 35,1-7;  45,5-8; vagy az Ige-liturgia naptár szerint a napi szentírási részből.

3. Beszélgetés. Mi a szentírási szakasz mondanivalója számunkra?

             - Hogy sikerül élni a közös vagy az egyéni adventi elhatározásokat ?

                            (gyermekekkel megbeszélhetjük, hogy haladnak az "erénygyűjtő lapokkal").

4. Imádság. Imádkozhatunk saját szavainkkal, az este gondolataihoz kapcsolódva