Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Mint minden az emberi életben, szellemi és lelki erőfeszítést kíván tőlünk. Így vagyunk egy matematikai példával, de így vagyunk életünk bonyolult helyzeteivel, amikor jó és rossz között döntünk. Jézus szenvedése és halála láttán az apostolok viselkedésében zavarodottságot érzékelünk. Mire gondolok? Péter háromszor tagadja meg Mesterét pár óra leforgása alatt. Az egyik elárulja, a többi szétszéled. Pedig azt hittük, hogy Ő a Messiás- legyintenek ismét mások. A feltámadás hírével először az asszonyok jönnek: nincs ott, feltámadt. Majd az apostolok maguk is meggyőződnek a tényről. Itt kezdődik a visszaemlékezés, de hiszen megmondta életében, hogy megölik, de harmadnap feltámad. Ellentétes irányú mozgás kezdődik. Akik útnak indultak, visszatérnek, akik szomorkodtak, azoknak öröm költözik a szívükbe, akik lemondóan nyilatkoztak, azok lelkendezve adjál hírül: akit megöltek, feltámadt és él. Gyökeres és alapvető változás költözik az apostoli közösség életébe (egyház). S ez tart egészen a mai napig. Az emlékezet megőrizte Jézus szavait, tetteit (Újszövetség). A lélek erejében az Ő szavai és tettei meghirdetésre kerülnek (szentmise). S a feltámadott megjelenései folytatódnak minden keresztény életében (keresztség, elsőáldozás, bérmálkozás, szentgyónás, házasságkötés). Ha nem akarom a matematikai példát megérteni, akkor soha nem fogom. Ha életem rossz döntéseinél, a lelkiismeretem szavát elhallgattatom, akkor életem hanyatlani kezd, ha a hit dolgaira legyintek, és a mítoszok sorába sorolom, akkor földi életem értelmetlen elmúlássá változik. A feltámadás nagy eseménye minden embernek szól. Mellette közömbösen elmenni nem lehet. Vagy kétségbeesetten tagadnom kell az egészet, vagy pedig gyermeki bizalommal átélnem (szellemi, lelki erőfeszítéseim nyomán!) a hitnek boldogító tapasztalatát. Van válasz életem kérdéseire, van megoldása az emberi életnek, főleg pedig az én egyéni, személyes, egyszeri életemnek.

Dr. Medvegy János plébános