Dicsértessék a Jézus Krisztus!

„Éjfél tájban kiáltás hallatszott: Íme, jön a vőlegény!” (Mt 25,2)

„Íme, a vőlegény jő éjfélkor * és boldog a szolga, kit virrasztva * ámde méltatlan, kit lustálkodva talál. * Vigyázz, ó én lelkem, * és sok álommal ne terheld magad, * nehogy a halálra adatván * a mennyországból kivettessél, * hanem serkenj föl, kiáltván: * Szent, szent, szent vagy Isten, *’ az Istenszülő kedvéért könyörülj rajtunk!”

(Ókeresztény ének)

Az Atya szívének első dobbanása, az anyagi világot hozta létre. Mérhetetlen, lenyűgöző, beláthatatlan, felfoghatatlan, elbűvölő, ahogy világmindenség körülvesz minket. Ez az első, ami elém tűnik, ilyenkor karácsonykor.

Az Atya szívének második dobbanása egy édesanya szívét éri el. Alakul formálódik egy teremtmény, akiben az istenség egész teljessége lakozik. Itt mélységes csend van. A szűz karjára veszi síró gyermekét, s ringatva csitítja. Uram könyörülj rajtam, mert ezt alig-alig tudom felfogni.

Az Atya szívének harmadik dobbánása az örök Fiút állítja elém, ahogy kitárja a kezét, s rajta az emberi gonoszság által ütött sebek, melyek egy örökkévalóságon át szemlélhetők. Hisz minden értetek történt, - értsétek meg végre! -, azért, hogy minél bővebben áradjon a szeretet. Ez is a megtestesülés titkának része.

Az Atya szívének negyedik dobbanása, a szentmisén történik, amikor a létesítő szavak elhangzanak. S lőn, csodaképpen, megelevenedik a kenyér és bor, a Feltámadt Krisztus
hordozójává válik. És olyan édesség önti el olykor egész bensőmet a szentáldozás pillanatában, hogy azt megfogalmazni szinte lehetetlen. Kedves testvérek kérlek titeket, hogy erősítsetek meg ebben.

Az Atya szívének ötödik dobbanása. Amikor a gyéren pislákoló lelkembe betör a vakítóan ragyogó fény. Olyan erővel, hogy formál és átalakít. Új emberré változtat. Szívünk dobbanása eggyé válik az örök szeretet szívdobbanásával. Ez a mi megtérésünk. Ez a mi mennyországunk. Ez a mi megkezdett örök életünk. Légy áldva – értem! – szeretetből! - megtestesült Isten Fia!

Medvegy János atya gondolatai